Peller Mariann a transzszexualitásról – A Novák Angélával történt beszélgetés margójára

Bár a családja mára teljes mértékben elfogadta, sőt, támogatja őt, az ismeretlen emberek sok esetben nem tudnak mit kezdeni Angélával. Nem értik, hogyan lehetséges, hogy valaki úgy érzi, rossz testbe született. Pedig ilyen van, nem is kevés, ez nem egyfajta úri szeszély vagy hóbort, annál sokkal komolyabb, szó szerint vérre menő téma.

Angélát ez az erős tapasztalás arra sarkallta, hogy egyúttal az önismeret messzire vezető útjára is rálépjen. Elmondása szerint járt mindenféle, különböző szakembereknél, kineziológusnál, jósnál, asztrológusnál, de természetesen orvosokat is felkeresett, hogy megértse, mi okozza benne ezt a fájdalmas feszültséget, és mégis miért alakulhatott így az élete. Amikor rákérdeztem, hogy volt-e olyan, aki igazán jó válasszal tudott neki szolgálni, azt mondta, hogy egy kineziológus visszavezette a fogantatása előtti, utolsó pillanathoz, és ott, akkor, maga a mindenható döntött úgy, hogy mégis inkább férfitestben kell erre a világra megszületnie.

Ha valami sejthető a túlvilági vagy két élet közötti létről, az az, hogy mindennek tökéletes rendje van. Nincsenek random történések, nincsenek magánakciók (még Isten részéről sem, sőt, az ő részéről pláne), nem kavar be senkinek, főleg nem az utolsó pillanatban, közvetlen a megszületésünk előtt, amikor már nincs visszaút. És biztosan nem kényszerít rá egyetlen lelket sem arra, hogy azt tegye, amit ő kénye-kedve szerint akar. Egy olyan intelligens energiának, amelynek az EGYSÉG az alaptézise, nincsenek gonosz, ártó vagy durván leckéztető szándékai.

Azt mondják, hogy mi mind Isten egy-egy apró szikrája, részecskéje vagyunk – mind, beleértve a bolygókat, az egész univerzumot. Minden terv szerint történik, így az is, hogy milyen élet vár majd ránk a Földön – ha épp ide szándékozik egy lélek leszületni, hogy tapasztaljon, fejlődjön, tanuljon. Dr. Howard Newton a Lelkünk útja című könyvében olvastam (ez volt az első ilyen témájú könyv, ami a kezem ügyébe került, és rendkívüli hatással volt rám), hogy hogyan is néz ki a köztes lét. Mi mindent csinálhatnak a lelkek, kikkel vannak együtt, mielőtt újra testté sűrűsödnének, hogy újabb leckéket tanuljanak meg, fizikai tapasztalás útján.

A mesterek mutatnak neki pár választható opciót, ezekbe az élettervekbe bepillantást is nyer a lélek. Együtt hozzák meg a döntést, hogy végül melyik születendő test lesz a leginkább alkalmas arra, hogy a lélek számára leghasznosabb tapasztalásokat átélhesse. Itt állítólag kap még némi útmutatást, tulajdonképpen egy „filmes” összefoglalót a kiválasztott életből, ami előtte áll. Mindezt azért, hogy felismerjen majd később sorsszerűnek mondott élethelyzeteket, találkozásokat, sugallat formájában érkező ötleteket.

Ha Angéla példájára gondolok, szintén nem hiszem, hogy az utolsó pillanatban Isten belenyúlt, és megváltoztatta a gondosan előkészített tervet. Sokkal inkább azt gondolom, hogy Angélának éppen ezt a furcsa kettősséget kell megélnie ebben az életében. Mert esetleg ő egy olyan lélek, aki még szinte soha nem érezte tökéletesen jól magát egyik nem szerepében sem. Mi van akkor, ha ennek az az oka, hogy az ő (egyébként igen erősen tapasztalt, fejlett) lelke sokkal inkább emlékszik arra, hogy az ősi időkben androgén formában, nem hasított állapotban, hanem tényleges férfi-női egységben éltük az életünket. És ezt a hasított állapotot nem tudja elviselni. Hát ideje, hogy megélje, milyen az, amikor képes vagy a testedet olyanná alakítani, amilyenné csak szeretnéd, és ezáltal végre megélheti a teljes szabadságot: kiszabadul a hasított, fizikai világ szorításából, mindezt itt, a fizikai létben.