Utazás a lelked körül: Csepregi Éva

P. M.: Milyen gyakran beszélgetsz a lélek dolgairól, a megmagyarázhatatlannak tűnő, sorsszerű dolgokról?

Cs. É.: Ritkán, mert nem sok emberrel lehet ilyen témákról beszélgetni, de azért van néhány jó barátom. Sőt természetgyógyász, asztrológus ismerősöm is, akikkel szoktam ezekről beszélgetni. Ez mindig jól is esik, hiszen ők azok, akik valóban, igazán ismerhetnek engem, mert ott van minden a csillagokban, legalábbis úgy hiszem, hisszük.

P. M.: Te magad is tanultál esetleg asztrológiát?

Cs. É.: Nem, de érdekel a dolog, és ki tudja, nem fogok-e még valamikor foglalkozni vele – mert ez is benne van a képletemben. Úgy érzem, ezek túl nagy tudományok ahhoz, hogy az ember csak úgy belekapjon. Pedig időről időre érzem az ingerenciát.

P. M.: Van olyan, hogy segítséget kérsz egy-egy nagyobb döntés előtt, vagy életed mélypontjain, a változások alkalmával?

Cs. É.: Igen, én is szoktam egy kis segítséget kérni. De akár a legapróbb dolgokban is, a hétköznapokon, például ha nem találom a telefonomat: „Gyerekek, segítsetek, merre van a telefon?" És mindig jön a segítség, úgyhogy én ezt komolyan szoktam venni. Most legutóbb ráadásul a fiam, Dávid és a párja írtak nekem egy dalt, én írtam hozzá a szöveget. Mindig oda jutottam, hogy valahogy ezoterikus gondolataim támadtak. A címe ez lett: Titok. Ebbe is beleírtam, hogy csak kérni kell, és ha igazak a gondolataid, és te magad is igaz vagy, akkor megkapod a segítséget.

P. M.: Mély spirituális tanulságok, amiket megfogalmaztál. Csak nem biztos, hogy mindenki azonnal érti, érzi, mit jelent az, hogy ha „igaz vagy". Azt jelenti, hogy ha tényleg szívből jön a vágy, és nem a kis ego akar valamit kierőszakolni.

Cs. É.: Igen, ez így van! Bele is írtam a szövegbe, hogy ha hamis a lelked, akkor hiába tanulsz meg szépen énekelni, nem szól semmiről a dal.

P. M.: Te hogy érzed, a sorsod útján jársz? Azt csinálod, amit a lelked kijelölt a maga számára, erre az életre?

Cs. É.: Ez ügyben is kutakodtam, és úgy tűnik, hogy igen.

P. M.: Abból sejteném, hogy valószínűleg így van, hogy amikor megérkeztél, az első mondatom az volt hozzád, hogy milyen gyönyörű vagy! Úgy ragyogsz, Éva, hogy szerintem ez egyfajta létezési forma, és csak az ragyoghat így, akinek rendben van a lelke.

Cs. É.: Igen, ebben lehet igazság, mert valóban jól vagyok. Az utóbbi néhány év ráadásul sokat adott. Hárman együtt maradtunk a zenekarból, Végvári Ádám, Baracs János és én, és ez mostanra egy végtelenül erős szövetséggé vált közöttünk. El is határoztam, hogy az előadásainknak minden cseppjét ki fogom élvezni, úgy igazán. Szeretek játszani, és nem is rég a kezembe került Müller Péternek egy kisebb könyve, amiben azt írja, hogy az egész élet arról szól, hogy merjünk játszani. Ez egy olyan értékes gondolat, szerintem ezt meg kellene tanítani az egész emberiségnek: ne vegyünk már olyan véresen komolyan mindent, játsszunk már egy kicsit, sokkal könnyebb lenne az élet.

P. M.: Ezt a gondolkodásmódot próbálod a fiadnak is átadni?

Cs. É.: Igen, bár én is nagyon sokat tanulok Dávidtól. Egyrészt nagyon jó humora van, és ezzel az attitűddel sokszor még lazít a nehezebb helyzeteken. De abban is hiszek, hogy nem véletlenül született éppen énhozzám. Olyan édes volt, amikor néhány éve ráébredt arra, hogy mennyire imádja a zenét, hogy ez az élete, és akkor megjegyezte, milyen szerencséje van, hogy én is ilyen vagyok. És erre csak azt mondtam mosolyogva, hogy persze, ez valóban nagy szerencse...

P. M.: Így is lehet mondani! Abban hiszel, hogy létezik a Feljebbvaló, nevezzük bárminek is?

Cs. É.: Nézd, én abban hiszek, hogy amióta világ a világ, az emberek mindig hittek valamiben. Ez nem lehet csupán egy buta pletyka vagy légből kapott, furcsa gondolat! Valami igenis mozgatja a dolgokat. Nem tudom, hogy hány ember élhetett már ezen a földön, de végül mindegyik oda jut, hogy létezik az Isten. Egyszer talán kiderül, lehet, hogy majd éppen akkor, amikor elmegyünk innen.

N.L: Nagyon érzékeny, érzelmes nő vagy, azonban talán éppen ezért hajlamos lehetsz a bánatra. Ezt a legtöbb ember érezheti veled kapcsolatban. A második kártyalap a tudatalatti tartalmat mutatja, ez a Hold. Ez asztrális minőség, vagyis olyan néha, mintha képes lennél rácsatlakozni más érzelmi dimenziókra. Hatással van rád más emberek érzelmi világa, könnyen megérzed őket, de akár sugallat formájában, bizonyos helyszíneken akár megrohanhatnak érzelmek, amiket az adott terület megőrzött.

Cs. É.: Egy kicsit féltem az emberektől, tehát nagyon nehezen találtam fel magam társaságban, még az elején.

N.L: A harmadik lap a szerzett bölcsességről mesél, míg az előző kettő a hozottakról beszélt. Ez egyfajta ősiség. Olyan karmából jössz, amelyből rengeteget tanultál, ezeket könnyedén felidézed ebben az életedben, ezért most nincs szükséged arra, hogy ebben az életben sokat tanulj. Ott van a készletedben, de nem feltétlenül vagy tudatában. Ezért pedig talán van benned egy állandó tettvágy is, hogy még ezt vagy azt meg kellene tanulni, meg kellene tenni, de nem kell. Úgy érzem, ez egy jutalomélet számodra. A negyedik kártya pedig azt mutatja meg, hogy rengeteget dolgozol. Bármit is értél el eddig, azt alaposan kidolgoztad, de te ezt nem szeretnéd, hogy lássák. Ez egy nagyon dolgos lap: beleteremtesz a semmibe, és létrehozol valamit.

Cs. É.: Nem lenne jó, az talán már izzadságszagú lenne, ha az ember elmondaná, hogy mi minden van a végeredmények mögött. De ez volt előttem a szülői minta, anyámék rengeteget dolgoztak, főleg apu, ő nagyon dolgos ember volt. És ez gyakran eszembe jut a mai napig.