Bortúra és libalakoma Villányban

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy libát libára halmoztak, hiszen több, mint két tonna libahúst dolgoztak fel az ottani régió egyik leghíresebb pincészet hoteljének éttermében. Élethivatásom a gasztronómia és minden, ami ezzel függ össze, így nagyon szeretem a hazai borokat és a házi készítésű alapanyagokból készülő ételeket is. Nagy hangsúlyt fektetek az egészség megőrzésére is, ám az itteni „libalakomának" lehetetlen volt ellenállni. Otthon nem minden nap eszünk olyan ételeket, mint a libatepertő vagy éppen a libakolbász, ezért néhanapján mi is megengedjük magunknak az ezekhez hasonló finomságokat. És milyen jól tettük! Egyszerűen mennyeiek voltak a fogások!

A program számos lehetőséget nyújtott a szórakozásra, amiből mindannyian találtunk kedvünkre valót. Míg a férjemet inkább az élőzenés műsorok kötötték le, addig engem inkább a kóstolás és az ételek elkészítése érdekelt. A gyerekek is nagyon jól szórakoztak a szőlőtőkék között rohangálva a „ki tudja megtalálni anyának a szüret után még fennmaradt legfinomabb szőlőt" versenyen (amit természetesen, egymás között rendeztek meg).

Az esti programon vacsorával vártak minket. Az elkészített menü fő alapanyaga a liba volt, és elképesztően változatos köntösben jelentek meg az asztalon az ebből készült ételek. Volt közöttük, tárkonyos libazúza leves, friss spenóttal, tejszínes tormás libafelvágott, füstölt libakolbász mustárral, vagy például ropogós libatepertő, frissen sült házi kenyérrel. Annyira finomak voltak a fogások, hogy a gyerekek részéről a ,,nem anya főzte, nem eszem meg" kifogások is elmaradtak.

Elmondhatom, hogy olyan minőségi időt töltöttünk együtt a családdal, amit nem fogunk elfelejteni. Eddig mindig otthon ünnepeltük a Márton-napot, de már tervezzük, hogy jövőre is ellátogatunk ide, a magyar borok mekkájába, Villányba.