Óriási hazugságra jött rá a NASA űrhajósa, aki 178 napot töltött az űrben

Ronald Garan szerint mindannyian hazugságban élünk. Nem, nem a laposföld-elméletre gondolt. A NASA űrhajósa, miután az űrhajósként töltött karrierje során 71 millió mérföldet repült 2842 pályán, nem egyszer érezte már az úgynevezett „áttekintő hatást”. A kifejezést arra a jelenségre használják, amelyet az űrhajósok átélnek, amikor „váratlan és elsöprő érzelmek” érik őket, amikor az űrből nézik a Földet.

A NASA űrhajósa az űrből látta az emberiség nagy hazugságát

Ez valószínűleg hatással volt Ronaldra egy alkalommal, amikor a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tartózkodott, és egy Ázsián átívelő hosszú fénysort látott. Ekkor jött rá, hogy ez az India és Pakisztán közötti határ ember alkotta építmény.

Egy 2016-os TED-előadásában ezt mondta: „Kezdetben úgy írtam le ezt, mint a holdfény furcsa tükröződését egy folyón. Nagyon kíváncsi voltam. Kiderült, hogy ez egyáltalán nem természetes tükröződés volt. Mindig azt mondtam, hogy az űrből nem lehet határokat látni, de úgy tűnik, tévedtem. A Föld az űrből nézve szinte mindig gyönyörűnek és békésnek tűnik. De vajon ez egy példa volt-e arra, hogy az ember változtatta meg a tájat, ami jól látható volt az űrből?”

Ez összekapcsolódott azzal a meggyőződésével, hogy az emberek hazugságban élnek, és rosszul látják a mindennapi életet.

Egy interjújában ezt is kifejtette: „Az olyan problémákat, mint a globális felmelegedés, az erdőirtás, a biológiai sokféleség csökkenése, továbbra is önálló problémaként próbáljuk kezelni, holott valójában ezek csak tünetei a gyökérproblémának, ami nem más, mint az, hogy nem bolygóként tekintünk magunkra”.

„Amikor kinéztem a Nemzetközi Űrállomás ablakán, láttam a villámlások vakuszerű villanásait, láttam a sarki fények táncoló függönyeit, amelyek olyan közelinek tűntek, mintha kinyúlhatnánk és megérinthetnénk őket, és láttam bolygónk légkörének hihetetlenül vékony voltát. Abban a pillanatban kijózanító felismerés ért” — mondta Garan, aki akkor jött rá, hogy a Földön minden élőlényt egy nagyon vékony réteg tart életben, és az emberek nem veszik észre, hogy mennyire össze vagyunk vele kötve.

„Egy irizáló, élettel teli bioszférát láttam, nem láttam gazdaságot, de mivel az ember alkotta rendszereink mindent, beleértve a bolygónk életfenntartó rendszereit is, a globális gazdaság [...] leányvállalataként kezelnek, az űrből nyilvánvaló, hogy hazugságban élünk” — tette hozzá.

Ronald sürgette az embereket, hogy az emberiség általános javára változtassák meg a gondolkodásukat, és a „gazdaság, társadalom, bolygó” gondolkodásról térjenek át a „bolygó, társadalom, gazdaság” gondolkodásra.